Álmodoztam vagy bóbiskoltam - Álmok - Nővilág - A sikeres nők honlapja

Álmodoztam vagy bóbiskoltam vezetés közben?

Nem is olyan régen egy horgásztúrán vettem részt két barátommal. Még pirkadat előtt felkeltünk négyórányi alvás után és nekivágtunk az útnak. A fáradtság azonban hamar rám tört: ahogy a bóbiskolás közben a fejem kezdett nehéz lenni és a szemhéjam is egyre súlyosabb, észre sem vettem, hogy kezdünk lesodródni az autópályáról. Szerencsére időben észbekaptam és sikerült biztonságosan megállnunk.
Amint egy 18 kerekű szörnyeteg elgurult mellettünk, felötlött bennem a kérdés: vajon a kamionsofőröknél és egyéb olyan foglalkozást űzőknél, akik keveset tudnak aludni, szintén előfordulnak az álmosságnak hasonló tünetei, vagy a szervezetük valamilyen módon alkalmazkodni tud a rövid pihenőkhöz?

Kutató az elégtelen mennyiségű alvás hatásainak nyomában

Cynthia LaJambe egy az ember bioritmusával foglalkozó szakember a Pennsylvania Transportation Institute-nál (Pennszilvániai Személy- és Teherszállítási Hivatal). Elindított egy alvással kapcsolatos kutatást Pennsylvania államban, valamint a Walter Reed Army of Research kutatóintézetben, melynek során elsőkézből tanulmányozhatta az elégtelen mennyiségű alvás hatásait (például fáradtság, levertség, stressz, indulatosság, és lecsökkent teljesítőképesség) az emberi szervezetre.

Kivételes genetikai adottságok

"A Walter Reed-ben különös hangsúlyt fektettünk az alváshiány katonákra gyakorolt hatásaira." - mondta LaJambe. "Háborús helyzetben nekik ugyanis akár 36-48 órát is ki kell bírniuk talpon, ezért a kutatás során a katonáknak 72-86 órán keresztül kellett ébren maradniuk. Bebizonyosodott, hogy rövid idő alatt nem képes hozzászokni az emberi szervezet az alvás hiányához. Ez alól az a néhány egyén volt kivétel, akiknek ritka genetikai adottságai tették lehetővé az alváshiányhoz való alkalmazkodást."
A kutatás azonban még nem fejeződött be, most arról folyik, hogy hosszútávon képesek vagyunk-e alkalmazkodni ezekhez a körülményekhez.

Hány óra alvás kell a legjobb teljesítmény eléréséhez?

Egy másik, szintén a Walter Reed kutatóintézetben valamint a Pennszilvániai Egyetemen végzett kutatásban LaJambe tapasztalatai a következők voltak: azok között, akik 8 napon keresztül 2-9 órát aludtak naponta, a 9 órát alvók teljesítettek a legjobban egy "psychomotoros éberség" nevű tesztben, ami az alanyok reakcióidejét vizsgálta. A 3 vagy kevesebb órát alvók esetében a reakcióidők drámai csökkenése volt megfigyelhető, ami még többnapi elegendő mennyiségű alvás után sem állt helyre teljesen.

Képesek vagyunk-e megállni, hogy elbóbiskoljunk vezetés közben?

LaJambe ezek után a fuvarozókon kezdett vizsgálatokba. Míg ok általában többet pihennek mint a katonák, néha előfordul, hogy mindössze 4-5 órát tudnak csak aludni a National Sleep Foundation (Nemzeti Alvásügyi Szervezet) által javasolt 7-8-cal szemben. LaJambe alátámasztotta, hogy a fáradt kamionsofőröknél nem csak az elalvás veszélye nagyobb, hanem az úgynevezett "hibázásé, kimaradásé" is. Egy "kimaradás" - ahogy ő fogalmaz - az agy prefrontal cortex-nek nevezett területének pillanatnyi megállását jelenti, ami a vizsgált egyénnél abban a pillanatban az ingerekre való reakcióképtelenséget jelenti, ami vezetés közben pedig természetesen a jármű fölötti irányítás elvesztésével jár.

Ilyenkor az ember gyakran érzi úgy, hogy csak egy másodpercre elaludt, de valójában nem az történt.

Ezek az esetek gyakoribbak mint a tényleges elalvás, és LaJambe szerint különösek veszélyesek: "az emberek úgy gondolják képesek megállni azt, hogy elbóbiskoljanak, de ez valójában az akaratuktól függetlenül bekövetkező dolog." Majd hozzátette: "a fáradtság által előidézett teljesítménycsökkenési tünetek hasonlóak a részegség okozta teljesítőképesség-csökkenéshez."

Egyetemisták és vizsgaidőszak

Az egyetemisták a vizsgaidőszakban gyakori éjszakázáskor rendszeresen megtapasztalnak hasonlókat, csakúgy, mint az újszülött gyermekek szülei, akik hirtelen kénytelenek szembesülni az alváshiány következményeivel. Az elbóbiskolás elkerülése érdekében néhányan radikális eszközhöz folyamodtak: az ún. polifázisos alváshoz, vagy másnéven Da Vinci-alváshoz. (Nevét nagyszerű reneszánsz művészről kapta, aki szándékosan gyakran aludt és egyszerre csak nagyon keveset.) Ennek során pár óránként 15-20 percet alszanak, így összesen a 24 órás napjukból csak 2 - 5 órát töltenek el alvással.

A teljesítőképesség fokozatosan csökken

"Az ehhez hasonló szétdarabolt alvással járó szokásokkal együtt megérkezik az éberség csökkenése is" - hangsúlyozta LaJambe. "Néhányan azt hiszik, hogy képesek alkalmazkodni a hosszabb ideig tartó ébrenléthez, de ilyenkor a teljesítőképességük jelentősen romlik. Ezt azért nem veszik észre, mert fokozatosan következik be, nem pedig hirtelen."

Rövidke szunyókálás az éberség elérésére

"Összegezve: Azok számára, akiknek nincs más lehetőségük, minthogy hosszú ideig ébren maradjanak, a létező legjobb megoldás egy rövidke szunyókálás és egy kis koffein, például egy csésze kávé elfogyasztása." Ilyenkor az alvás kevesebb mint 20 perc kell, hogy legyen, "máskülönben erőt vesz az emberen a kialvatlanság és fáradtabban fog kelni mint amikor lefeküdt aludni." - tanácsolta LaJambe.

Végül megjegyezte: "az alvás hiányának hatásai megcáfolhatatlan tények, amihez képtelenség hozzászokatni az emberi testet, mert semmi sem tudja pótolni egy pihentető éjszakai alvás hatását."