Drágám, ma este nem szeretném
Vannak esték, amikor egyetlen vágyunk bebújni a paplan alá egy izgalmas könyvvel
és egy bögre teával. A Káma Szútra néhány jó tanácsának megvalósítása igazán várhat
holnapig… De hogyan mondjuk meg ezt a kedvesnek?
Neki nincs olyan, hogy ma nem, ő egyetlen napot sem hagyna ki szeretkezés nélkül,
nem, a világ minden kincséért sem. És ha előfordul néhanapján, hogy ezt a forró
vágyat mi, szerető hitvesek nem érezzük, jön a bizonytalankodás: mondjunk őszintén
nemet, vagy színleljünk vágyat és gyönyört?
Miért kellene hazudnunk?
"A barátnőimmel sokat beszélgettünk erről. Végül meggyőztek, és én bevállaltam, hogy
egy este, amikor nem volt kedvem a szerelmeskedéshez, egész egyszerűen nemet mondtam
a barátomnak - meséli Andi. - Persze rögtön hatalmas lelkizés lett a dologból. Egy
órán keresztül faggatott a barátom, hogy mi bajom, mi nem stimmel. Semmi bajom,
hajtogattam, néha nem vágyom rá. És nem szeretném színlelni a gyönyört."Hol is a
probléma? Ha sokáig úgy tettünk, mintha élveznénk a szeretkezést, amikor cseppet sem
vágytunk rá, bizony meglepő lehet, ha egyik napról a másikra azzal rukkolunk elő: ma ne,
drágám… A kedves ugyanis nincs hozzászokva, és a színlelést talán észre sem vette
eddig. De épp itt az ideje a változásnak, egyszer mindent el kell kezdeni. Jobb, ha
megmondjuk az igazat. Nem más ez, mint tisztelet iránta és önmagunk iránt.
Laura más taktikát választott, ami - úgy tűnik - eredményesebben működik: "Úgy döntöttem,
nem színlelek sem vágyat, sem gyönyört. Tehát egyáltalán nem színlelek, nem teszek úgy,
mintha a hetedik mennyországban lennék: egyszerűen gyönyört szerzek a páromnak… és
az ő gyönyöre sokszor engem is feltüzel."
Amikor a szimulálás stimulál
"Előfordult velem, hogy több gyönyört mutattam, mint amennyit valóban éreztem - meséli Anikó.
- De csak ritkán szimuláltam, mert mindig úgy éreztem, hogy kötelességből teszem, mert szeretnék
megfelelni a páromnak. De ez nem őszinte és egyenes dolog a részemről. Bizonyos értelemben
hazudok magamnak és neki is. Őszintén beszélni a vágyakról szerintem sokkal jobb megoldás,
mint a színlelés."
És ebben van némi igazság. Hiába karmoljuk tüzesen az imádott férfi hátát, hiába sóhajtunk
és lihegünk a fülébe forrón… hazudunk neki.
Igen ám, de sok esetben a színlelés segíthet is a vágy ébredésében. Ha kezdetben talán nincs
is túl sok kedvünk a dologhoz, de a színlelést játékként, a fantáziánk megnyilvánulásaként
képzeljük el, bizony besegíthet: feléledhet a vágyunk. Az eltúlzott mozdulatok és hangok,
a vágy és az izgalom megjátszása a szexológusok szerint a vágy megszületéséhez vezethet.
Ezt már nem is nevezhetjük színlelésnek: játék a javából.
Ha néha-néha akkor is belemegyünk a szeretkezésbe, amikor nem igazán vágyunk rá, tulajdonképpen
a társunknak szerzünk örömet. Az ő örömét pedig valamilyen módon mi magunk is örömnek érezzük.
Mert ha nem is földrengéserejű orgazmusról van szó ez esetben, azért valamiféle kielégülés,
elégedettség érezhető. Tudomásul kell venni: nem minden szeretkezés rázza meg a világot!
Ha már nincs vágy
A színlelés ördögi körbe kényszerítheti a nőt. Minél kevésbé vágyik a szeretkezésre, minél
elégedetlenebb a helyzettel, annál inkább színleli a gyönyört, így társa meg van győződve
arról, hogy a szexuális kapcsolatuk tökéletes. A vágy hiánya nem csupán a szexuális élet
elégtelenségéből származhat, hanem egészen más jellegű problémákból is. A szex a párkapcsolat
színpada: ha a párkapcsolatban valami rosszul működik, ha a nőnek vagy a férfinak sérelmei,
fájdalmai vannak, hatása a szexuális életben is jelentkezik.
Sok nő panaszkodik, a vágy hiányát érzi, mert szexuális kapcsolatuk nem úgy alakul, ahogy ők
szeretnék. A férfiak ebből a szempontból sokkal egyszerűbbek. A szeretkezés számukra gyakran
csupán "egészségügyi kapcsolat", míg a nők sokkal bonyolultabban élik meg a szerelmes együttléteket.
A kielégítetlenség nem felfokozza, hanem éppen ellenkezőleg, teljesen kioltja a vágyat.
Mondjon nemet, ha nem!
Tehát jobb megmondani az igazat? Persze! Ne színleljünk vég nélkül! Érthető, ha nem vagyunk elfogadóak
és befogadóak, ha sérelem ér minket, ha megbánt a másik. Lehetünk fáradtak, elkeseredettek, szomorúak.
Ilyenkor egy simogatás, egy gyertyafényes vacsora vagy egy könyvvel eltöltött este gyógyítóbban hat, mint
a szex. És ez teljesen normális. A lényeg, hogy megtanuljunk egyszerűen és "cinkosan" nemet mondani. Nem
bántásból, nem elutasításból, hanem önmagunk miatt. Ne felejtsük el azt sem, hogy ha néha nemet mondunk,
az igenünk őszintébb lesz! De ne gubózzunk be teljesen: ha úgy érezzük, engedjünk szabad utat a vágyainknak!
Ha nem is lobban fel azonnal, a simogatás, az összebújás felélesztheti bennünk a tüzet. Ne szégyelljük
érzéseinket! Engedjük magunkat babusgatni… Hadd éledjen fel a szerelem a testünkben, engedjük,
hogy a másik vágya szárnyakat adjon és magával repítsen!
Előfordul-e, hogy visszautasítja párja közeledését?
Soma, előadóművész:
Örömöt soha nem színlelek, nem alázom meg ezzel a páromat és magamat sem. Az viszont előfordul,
hogy visszautasítom a közeledését. Időnként elhatározom, hogy egy, két vagy éppen három hónapig
szüneteltetem a szexet. Ilyenkor bejelentem ezt a férjemnek is. Ezzel teszem izgalmasabbá a szexuális
életünket, fokozom a vágyat. Kezdetben a párom nem viselte túl jól a dolgot, de most már megedződött.
Anettka, televíziós személyiség:
Nincsenek ilyen jellegű problémáim, nem szoktam visszautasítani a páromat. Azt gondolom, ha jó a kapcsolat
két ember között, ha ismerik egymást, akkor azt is tudják, mikor lehet közeledni a másikhoz, és mikor kell
inkább visszavonulni. A párommal tökéletes harmóniában élünk minden téren, ezért soha, semmilyen körülmények
között nem kell színlelnem.
Nyertes Zsuzsa, színművész:
Semmi olyan dolgot nem utasítok vissza az életben, ami jó. Ebből következik, hogy a férjem közeledését sem.
Legfeljebb azt mondom neki, majd holnap, drágám. A színlelésnek nincs értelme, a kapcsolatnak nem használ,
ha becsapjuk magunkat és a kedvesünket. Az őszinteség számomra mindennél fontosabb. Szerintem egyébként sem
sikerülne színlelnem a férjem előtt, nem vagyok olyan jó színésznő.